Megtapasztaltuk újra, minden eddiginél mélyebben, a Jóisten mérhetetlen szeretetét, irgalmát, a közös ima, a hit és az emberi összefogás óriási erejét. Visszakaptuk gyermekünket, Somát, olyan állapotból, olyan gyorsasággal, ahonnan és ahogyan kevesen jönnek vissza. Mindezek jegyében született ez az oldal és annak a leírhatatlan örömnek a kifejezésére, megosztására, amit nem tarthatunk magunkban. Dicsőség Istennek és hálás köszönet a budaörsi mentősöknek, a Tűzoltó utcai kórház orvosainak, ápolóinak, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház orvosainak, ápolóinak és munkatársainak, nagycsaládunknak, barátainknak, ismerőseinknek és valamennyi ismeretleneknek, akik szívükben hordoztak, hordoznak minket és bármilyen formában támogattak bennünket. (2012 .január)
Hugauf Árpád és Piroska, gyermekeik Marcell, Sára, Soma és Lotti

2012. április 22., vasárnap

Jótékonysági adománygyűjtő est és árverés a Bregovits család részére


Közzétesszük az iskolai levelezőlistán most kapott üzenetet (előzmények a előző bejegyzésben):

"A Jótékonysági estre, több igen értékes felajánlás érkezett, amelyek előre meghatározott adományért, úgymond "megvásárolhatóak" lesznek az est folyamán.

Íme a lista, ami közel sem végleges, mert napról-napra újabb és újabb felajánlások érkeznek >

2012. április 4., szerda

Meghívó hálaadó szentmisére

Kedves Barátaink!


Sok szeretettel hívunk Benneteket Soma hálaadó miséjére a budaörsi templomba. 
Hívjuk továbbá családotokat és barátaitokat, akik együtt imádkoztatok velünk gyermekünk életéért.
Kérjük, továbbítsátok feléjük is meghívásunkat!

Időpont: 
e hét végén, Húsvét vasárnap, este 19:00 óra.

Szentbeszédet mond: 
Kiss Csaba, volt budaörsi káplán.

Gitáros, énekes mise lesz a Te Deum zenekar közreműködésével.

Üdvözlettel:

Hugauf család

2012. február 13., hétfő

Találkozás megmentőimmel

Péntek este egész családdal elmentünk a budaörsi mentőállomásra, ahol találkoztunk dr. Vincze Gáborral, Németh Gáborral és Korponay Lászlóval, akik újraélesztettek és kórházba vittek. Megmutatták a mentőautójukat is. Nagyon kedvesek voltak, még a kórházban is érdeklődtek utánam és írtak üzenetet ide a blogba is.


Foto: Klenk Rita
ritaklenk.com

Négy hét után mától pedig már újra járok iskolába...:)

2012. február 6., hétfő

Haza fele....

Még keressük a szavakat....:)))

... de hamarosan megtaláljuk...:)

Megleptem Lottit, én mentem be érte a napközibe. 
Első találkozó 3 hét után az iskolámmal, tanáraimmal. Még a héten otthon erősödöm, meg igyekszem behozni a lemaradásaimat, aztán mehetek iskolába. Erika néni, az osztályfőnököm (bal oldalt) a hétvégére egy hógolyócsatát helyezett kilátásba. Nekem tetszik...:)



....és ma

...?
:))))

2012. február 2., csütörtök

Haverok, buli, torta...

Ma bulis nap volt. Először is megjelent a DHL nevű csomagküldő cég, mutattak mindenféle plüss állatokat, amiből választhattunk. Én őket választottam:

Este a nagyobb gyerekkel kártyapartit csináltunk:


Ezután megérkezett apa egy nagy tortával, amit Mohácsy Ádám küldött az osztályom nevében.
(Ádám! Boldog szülinapot kívánok!!! Köszi a tortát!))

Sári nővérem is benn volt ma. Vele álarcokat csináltunk. 
Ez a két szépség apa és én vagyok...:)

2012. január 31., kedd

Somaszáj

"Apa! A felnőtt bácsikat hogy hívják, akik azt csinálják itt mint a nővérkék? Bátyuskák?..."
...és egy reggeli hangulatjelentés: 


Diktálom a tempót anyának...:)

2012. január 30., hétfő

Dobókocka-terápia

Reggelente csukló- és karmozgatás, valamint összetett stratégiai gondolkodásom fejlesztésében kapok leckéket a kórház legnagyobb játékmesterétől. (Norbi sajnos már hazament.) Ma reggel sikerült végre először megvernem Jenő bácsit a harmadik menetben...


Hál' Istennek sebem is szépen gyógyul a lábamon, amit rejtélyes módon szedtem össze valahol. Eddig áztatni kellett naponta, de tegnaptól már azt sem kell. 
Ma meglátogatott Erika néni, az osztályfőnököm és Adrien néni, a tornatanárom. Nem szólt senki előre, úgy hogy jó kis meglepi volt. Daninak és Józsinak az eddig elküldött leckéket, Csongornak és Artúrnak meg  a focis PSP játékot köszönöm!
Ha minden jól megy, akkor a hétvégére hazamehetek. Szorítsatok!
Szeretettel:
Soma

2012. január 28., szombat

Süt a nap!

Kezdjük a napot egy kis labdapörgetéssel...



... és fejezzük be az első saját kezű üzenet megírásával:


2012. január 27., péntek

Még kerekebb lett a világ

Focicsapatomtól kaptam, ma hozta be apa:
Így már itt is bőrrel alszok a fejem mellett, nem csak otthon...:) Csomóan aláírták a csapatból, sőt még a felnőtt csapat kapitánya is. Köszönöm!

2012. január 26., csütörtök

Egyedül járok

Tegnaptól elkezdtem egyedül járni a folyosón. Néha még érzem, mintha dőlne a világ, de akkor megtámaszkodok. Elkezdődtek a foglalkozások. Új tantárgyaim: ergoterápia, zeneterápia, logopédia  és gyógytorna. Emellett az iskolai főtantárgyakat is tanulni fogom. A baj csak az, hogy egyedül vagyok az "osztályban", ezért minden órán nekem kell felelni...:-/  Magyart és történelmet egy tanár bácsi, matekot meg egy tanító néni fogja tanítani, ezért már be is hozták szüleim az összes iskolai cuccomat. Akit eddig megismertem itt, mindenki nagyon kedves volt.
Tegnap Wii-vel is játszottam, teniszeztem és bowlingoztam, de ezt elég hamar meg lehet unni.
Este beszéltem telefonon Csaba atyával is. Azt mondta, hogyha meggyógyulok, akkor elmehetek vele nyáron vizisíelni a Velencei tóra. Ez nagyon tetszik!
Most reggel, amíg nem kezdődik el a nap, Norbival társasozok, várom anyát, apa meg buzgón írja a blogomat, vagy micsodát...:)



2012. január 23., hétfő

Megérkeztünk a Bethesdába

Végleg elbúcsúztam az intenzív osztálytól. Már majdnem úgy volt, hogy kedd reggel megyünk, amikor megjelentek a mentősök és gyorsan átvittek a másik kórházba. Anya jött velem. Jó fej volt a mentős bácsi! Megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy szirénázzunk, aztán végig úgy mentünk. Este aztán bejött apa is és vele az összes tesóm. Végre együtt lehettünk újra! Elég béna lett a kép, pont belepislogtam, meg jó fáradt mindenki...:-/ ...Na, mindegy, most már így marad...
Este még két orvos is megvizsgált. Megtudtam, hogy holnap már rengeteg dolgom lesz. Jön a gyógytornász, az agytornász, meg még mondtak másokat. 
Király helyünk van! Anya napközben, apa meg estétől reggelig lesz velem. Akár mindketten maradhatnának, mert ágy is, hely is van bőven. 
Mára ennyit, mert már kókadok...
Sziasztok!
Soma


Ui.: Apa mondta, hogy egyre többen írtok ide is. Úgy örülök! Holnap már én is tudok válaszolni.

Nyolcadik nap

Kedvenc doktor bácsim ma azt mondta, hogy amint kész a zárójelentésem és sikerül megszervezni a mentőt, akkor már mehetek is a másik kórházba rehabilitációra, ahol már várnak. Az EEG vizsgálat is kedvező, mert semmi újabb elváltozást nem mutatott ki. Van valami eltérés a fejemben két rész között a műszer szerint, de állítólag nem visszafordíthatatlan a helyzet. 
Ma már ki tudtam menni a mosdóba segítséggel és már nem szédültem annyira. 
Apa mondta, hogy már tegnap este többen írtak nekem ide, aminek nagyon örülök. Legközelebb, ha jön, behozza a laptopját és akkor mindet elolvasom. Szeretnék mindenkinek válaszolni.
Addig is sok szeretettel üdvözlök mindenkit!
Soma


2012. január 21., szombat

Hatodik nap

Ma segítséggel felálltam és délelőtt is, délután is egy-egy fél kört sétáltam az ágy körül. Lassan, kicsit szédelegve, de megtettem az első lépéseket. Tudom hogy ettől gyorsabban gyógyulok. Közben elolvastuk apával újra az összes levelet, amit az iskolatársaimtól kaptam, több mint 30 db-ot. Nagyon örültem nekik! Állítólag tegnap anyával is végigolvastuk, de valahogy erre nem emlékeztem. Viszont anyáékat már megismerem, és már nem látok mindent duplán.


Csütörtökön még azt mondtam, hogy "rohadt vacak, hogy beteg vagyok". Ekkor még tele voltam vezetékekkel, csövekkel. Pénteken már jobban éreztem magam, csak a fejem fájt mindig és szédültem. 

Szüleim csodának élik meg a gyors gyógyulásomat...:) Ahogy elmesélték, hétfőn még az volt a biztos pont, hogy "nem vagyok agyhalál közeli állapotban", aztán keddre sajnos romlott az állapotom. Szerdán - még lélegeztető gépen -  kinyitottam a szemem és alig hallható hangon tudtam pár szót mondani. Csütörtöktől pedig óráról órára jobban lettem, lekerült rólam a csövek nagy része. Péntekre már az összes gépet leállították. 




Most várjuk a pénteki EEG leleteket és ha kedvezőek, akkor a tervek szerint elhagyhatjuk a következő hét elején nem csak az intenzív osztályt, hanem egyből átmehetünk a Bethesda Kórházba rehabilitációra. Úgy tapasztaljuk, hogy azért lesz bőven feladat velem ott is. Küzdünk még emlékezet-kieséssel, általános gyengeséggel és azzal a bizonytalansággal, hogy a hosszú oxigénhiány milyen sérüléseket okozott az agyamban.

Fentiekkel és ezzel a két képpel tanúságot szeretnénk viszont tenni, hogy szüleim, testvéreim, rokonaim, iskolatársaim, egyéb barátaim és sok-sok ismeretlen ember imája, akik Miskolctól Bécsen keresztül Olaszországig* egy emberként fohászkodtak a Teremtőnkhöz gyógyulásomért, meghallgatásra találtak és bízunk a teljes gyógyulásban. 

Ezúton is köszönöm a sok segítséget, támogatást, testi, lelki megerősítést, amellyel el lettem én is, meg családom is halmozva.  Anyáék mesélték, hogy nagyon jólesett nekik esténként a meleg étel. Csodálatos érzés ilyen barátok között élni. Hálásan köszönöm további imáitokat is. 
Sok szeretettel:
Soma


Ui.: Ha ide kattintasz, akkor tudsz nekem itt is üzenni, én meg apával esténként tudok Neked majd válaszolni, ha tetszik az ötlet.


(*Egy héttel később már Ausztráliától az USA-ig...)