Megtapasztaltuk újra, minden eddiginél mélyebben, a Jóisten mérhetetlen szeretetét, irgalmát, a közös ima, a hit és az emberi összefogás óriási erejét. Visszakaptuk gyermekünket, Somát, olyan állapotból, olyan gyorsasággal, ahonnan és ahogyan kevesen jönnek vissza. Mindezek jegyében született ez az oldal és annak a leírhatatlan örömnek a kifejezésére, megosztására, amit nem tarthatunk magunkban. Dicsőség Istennek és hálás köszönet a budaörsi mentősöknek, a Tűzoltó utcai kórház orvosainak, ápolóinak, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház orvosainak, ápolóinak és munkatársainak, nagycsaládunknak, barátainknak, ismerőseinknek és valamennyi ismeretleneknek, akik szívükben hordoztak, hordoznak minket és bármilyen formában támogattak bennünket. (2012 .január)
Hugauf Árpád és Piroska, gyermekeik Marcell, Sára, Soma és Lotti

2012. január 31., kedd

Somaszáj

"Apa! A felnőtt bácsikat hogy hívják, akik azt csinálják itt mint a nővérkék? Bátyuskák?..."
...és egy reggeli hangulatjelentés: 


Diktálom a tempót anyának...:)

2012. január 30., hétfő

Dobókocka-terápia

Reggelente csukló- és karmozgatás, valamint összetett stratégiai gondolkodásom fejlesztésében kapok leckéket a kórház legnagyobb játékmesterétől. (Norbi sajnos már hazament.) Ma reggel sikerült végre először megvernem Jenő bácsit a harmadik menetben...


Hál' Istennek sebem is szépen gyógyul a lábamon, amit rejtélyes módon szedtem össze valahol. Eddig áztatni kellett naponta, de tegnaptól már azt sem kell. 
Ma meglátogatott Erika néni, az osztályfőnököm és Adrien néni, a tornatanárom. Nem szólt senki előre, úgy hogy jó kis meglepi volt. Daninak és Józsinak az eddig elküldött leckéket, Csongornak és Artúrnak meg  a focis PSP játékot köszönöm!
Ha minden jól megy, akkor a hétvégére hazamehetek. Szorítsatok!
Szeretettel:
Soma

2012. január 28., szombat

Süt a nap!

Kezdjük a napot egy kis labdapörgetéssel...



... és fejezzük be az első saját kezű üzenet megírásával:


2012. január 27., péntek

Még kerekebb lett a világ

Focicsapatomtól kaptam, ma hozta be apa:
Így már itt is bőrrel alszok a fejem mellett, nem csak otthon...:) Csomóan aláírták a csapatból, sőt még a felnőtt csapat kapitánya is. Köszönöm!

2012. január 26., csütörtök

Egyedül járok

Tegnaptól elkezdtem egyedül járni a folyosón. Néha még érzem, mintha dőlne a világ, de akkor megtámaszkodok. Elkezdődtek a foglalkozások. Új tantárgyaim: ergoterápia, zeneterápia, logopédia  és gyógytorna. Emellett az iskolai főtantárgyakat is tanulni fogom. A baj csak az, hogy egyedül vagyok az "osztályban", ezért minden órán nekem kell felelni...:-/  Magyart és történelmet egy tanár bácsi, matekot meg egy tanító néni fogja tanítani, ezért már be is hozták szüleim az összes iskolai cuccomat. Akit eddig megismertem itt, mindenki nagyon kedves volt.
Tegnap Wii-vel is játszottam, teniszeztem és bowlingoztam, de ezt elég hamar meg lehet unni.
Este beszéltem telefonon Csaba atyával is. Azt mondta, hogyha meggyógyulok, akkor elmehetek vele nyáron vizisíelni a Velencei tóra. Ez nagyon tetszik!
Most reggel, amíg nem kezdődik el a nap, Norbival társasozok, várom anyát, apa meg buzgón írja a blogomat, vagy micsodát...:)



2012. január 23., hétfő

Megérkeztünk a Bethesdába

Végleg elbúcsúztam az intenzív osztálytól. Már majdnem úgy volt, hogy kedd reggel megyünk, amikor megjelentek a mentősök és gyorsan átvittek a másik kórházba. Anya jött velem. Jó fej volt a mentős bácsi! Megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy szirénázzunk, aztán végig úgy mentünk. Este aztán bejött apa is és vele az összes tesóm. Végre együtt lehettünk újra! Elég béna lett a kép, pont belepislogtam, meg jó fáradt mindenki...:-/ ...Na, mindegy, most már így marad...
Este még két orvos is megvizsgált. Megtudtam, hogy holnap már rengeteg dolgom lesz. Jön a gyógytornász, az agytornász, meg még mondtak másokat. 
Király helyünk van! Anya napközben, apa meg estétől reggelig lesz velem. Akár mindketten maradhatnának, mert ágy is, hely is van bőven. 
Mára ennyit, mert már kókadok...
Sziasztok!
Soma


Ui.: Apa mondta, hogy egyre többen írtok ide is. Úgy örülök! Holnap már én is tudok válaszolni.

Nyolcadik nap

Kedvenc doktor bácsim ma azt mondta, hogy amint kész a zárójelentésem és sikerül megszervezni a mentőt, akkor már mehetek is a másik kórházba rehabilitációra, ahol már várnak. Az EEG vizsgálat is kedvező, mert semmi újabb elváltozást nem mutatott ki. Van valami eltérés a fejemben két rész között a műszer szerint, de állítólag nem visszafordíthatatlan a helyzet. 
Ma már ki tudtam menni a mosdóba segítséggel és már nem szédültem annyira. 
Apa mondta, hogy már tegnap este többen írtak nekem ide, aminek nagyon örülök. Legközelebb, ha jön, behozza a laptopját és akkor mindet elolvasom. Szeretnék mindenkinek válaszolni.
Addig is sok szeretettel üdvözlök mindenkit!
Soma


2012. január 21., szombat

Hatodik nap

Ma segítséggel felálltam és délelőtt is, délután is egy-egy fél kört sétáltam az ágy körül. Lassan, kicsit szédelegve, de megtettem az első lépéseket. Tudom hogy ettől gyorsabban gyógyulok. Közben elolvastuk apával újra az összes levelet, amit az iskolatársaimtól kaptam, több mint 30 db-ot. Nagyon örültem nekik! Állítólag tegnap anyával is végigolvastuk, de valahogy erre nem emlékeztem. Viszont anyáékat már megismerem, és már nem látok mindent duplán.


Csütörtökön még azt mondtam, hogy "rohadt vacak, hogy beteg vagyok". Ekkor még tele voltam vezetékekkel, csövekkel. Pénteken már jobban éreztem magam, csak a fejem fájt mindig és szédültem. 

Szüleim csodának élik meg a gyors gyógyulásomat...:) Ahogy elmesélték, hétfőn még az volt a biztos pont, hogy "nem vagyok agyhalál közeli állapotban", aztán keddre sajnos romlott az állapotom. Szerdán - még lélegeztető gépen -  kinyitottam a szemem és alig hallható hangon tudtam pár szót mondani. Csütörtöktől pedig óráról órára jobban lettem, lekerült rólam a csövek nagy része. Péntekre már az összes gépet leállították. 




Most várjuk a pénteki EEG leleteket és ha kedvezőek, akkor a tervek szerint elhagyhatjuk a következő hét elején nem csak az intenzív osztályt, hanem egyből átmehetünk a Bethesda Kórházba rehabilitációra. Úgy tapasztaljuk, hogy azért lesz bőven feladat velem ott is. Küzdünk még emlékezet-kieséssel, általános gyengeséggel és azzal a bizonytalansággal, hogy a hosszú oxigénhiány milyen sérüléseket okozott az agyamban.

Fentiekkel és ezzel a két képpel tanúságot szeretnénk viszont tenni, hogy szüleim, testvéreim, rokonaim, iskolatársaim, egyéb barátaim és sok-sok ismeretlen ember imája, akik Miskolctól Bécsen keresztül Olaszországig* egy emberként fohászkodtak a Teremtőnkhöz gyógyulásomért, meghallgatásra találtak és bízunk a teljes gyógyulásban. 

Ezúton is köszönöm a sok segítséget, támogatást, testi, lelki megerősítést, amellyel el lettem én is, meg családom is halmozva.  Anyáék mesélték, hogy nagyon jólesett nekik esténként a meleg étel. Csodálatos érzés ilyen barátok között élni. Hálásan köszönöm további imáitokat is. 
Sok szeretettel:
Soma


Ui.: Ha ide kattintasz, akkor tudsz nekem itt is üzenni, én meg apával esténként tudok Neked majd válaszolni, ha tetszik az ötlet.


(*Egy héttel később már Ausztráliától az USA-ig...)