Megtapasztaltuk újra, minden eddiginél mélyebben, a Jóisten mérhetetlen szeretetét, irgalmát, a közös ima, a hit és az emberi összefogás óriási erejét. Visszakaptuk gyermekünket, Somát, olyan állapotból, olyan gyorsasággal, ahonnan és ahogyan kevesen jönnek vissza. Mindezek jegyében született ez az oldal és annak a leírhatatlan örömnek a kifejezésére, megosztására, amit nem tarthatunk magunkban. Dicsőség Istennek és hálás köszönet a budaörsi mentősöknek, a Tűzoltó utcai kórház orvosainak, ápolóinak, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház orvosainak, ápolóinak és munkatársainak, nagycsaládunknak, barátainknak, ismerőseinknek és valamennyi ismeretleneknek, akik szívükben hordoztak, hordoznak minket és bármilyen formában támogattak bennünket. (2012 .január)
Hugauf Árpád és Piroska, gyermekeik Marcell, Sára, Soma és Lotti

2012. január 23., hétfő

Megérkeztünk a Bethesdába

Végleg elbúcsúztam az intenzív osztálytól. Már majdnem úgy volt, hogy kedd reggel megyünk, amikor megjelentek a mentősök és gyorsan átvittek a másik kórházba. Anya jött velem. Jó fej volt a mentős bácsi! Megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy szirénázzunk, aztán végig úgy mentünk. Este aztán bejött apa is és vele az összes tesóm. Végre együtt lehettünk újra! Elég béna lett a kép, pont belepislogtam, meg jó fáradt mindenki...:-/ ...Na, mindegy, most már így marad...
Este még két orvos is megvizsgált. Megtudtam, hogy holnap már rengeteg dolgom lesz. Jön a gyógytornász, az agytornász, meg még mondtak másokat. 
Király helyünk van! Anya napközben, apa meg estétől reggelig lesz velem. Akár mindketten maradhatnának, mert ágy is, hely is van bőven. 
Mára ennyit, mert már kókadok...
Sziasztok!
Soma


Ui.: Apa mondta, hogy egyre többen írtok ide is. Úgy örülök! Holnap már én is tudok válaszolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése